Váratlan hívás

János úgy tett, mintha tanulmányozná a számlákat, néha pötyögött egy kicsit a számológépen, bele-bele kortyolt a limonádéjába, de valójában bőszen hallgatózott. André a chicago-i gyerekkori otthonának kertjéről mesélt Izabellának. Az írónő figyelmesen hallgatta a részletes tájleírást. Jucika mosogatott, Gabi a raktárban válogatta a lejárt szavatosságú konzerveket, amikor is visszatért a postáról A Kávézó mindenese, Feri. Nem volt túl jó kedve a fiatalembernek, mert amikor belépett a konyhába, egy mukkot sem szólt, ami tőle nagyon szokatlan volt. Feri mindig vidám volt, harsányan köszönt, viccelődött mindenkivel. Gabinak is feltűnt, hogy valami nem stimmel, de már csak azért sem érdeklődött. Valamiért nagyon nem szívlelte az ezermestert. Feri leült egy székre a konyhában, és hosszasan, mereven bámult maga elé.

Jucika már a törölgetésénél tartott, amikor is el kezdett rezegni a mobilja a kötényzsebében. Lerakta az üvegpoharat, beletörölte a kezét a kötényébe, és elővette a telefont. Látta, hogy az édesanyja hívja. Hirtelen rossz érzése támadt; már napok óta nem beszéltek, amióta múlt héten az asszony igencsak illuminált állapotban jó alaposan kiosztotta szegény Jucikát. A nő kitiltotta a lányát a lakásból, és Jucika, aki mindennek ellenére másnap is vitt reggelit öccsének és anyjának, ezúttal zárt ajtókra talált. Kopogtatott, csengetett kitartóan, de semmi választ nem kapott. Egy idő után muszáj volt feladnia a kiabálást is, mert elkésett volna a munkából. Amikor elindult a kapu felé, visszanézett, és látta, hogy az anyja behúzza a sötétítő függönyt az udvarra néző ablakon. Kissé megnyugodott, mert már a legrosszabbra gondolt, és így legalább azt tudta, hogy él az anyja.

Nagyon nehéz természetű nő volt Magdi, Jucika kereken 50 éves anyukája. Korán házasodott, és testileg-lelkileg tönkretette őt előbb férje eltűnése, majd a sok gond, ami Jucika öccsének ápolásával járt. Na meg a saját rossz természete. Bár a lánya gyerekkora óta mindenben segített neki, az asszony ezt nem tudta értékelni, és mindenért Jucikát okolta. Szerencsétlen lány évekig tűrte a megaláztatást, azt, hogy az anyja rendszeresen megverte, és őt hibáztatta mindenért. Aztán Jucikának egyszer csak elege lett, egy barátnőjéhez költözött, és a saját lábára állt: dolgozni kezdett. A családját azonban rendszeresen látogatta, a rossz emlékek ellenére is. Magdi viselkedése ugyanakkor egyre csak rosszabb lett: rákapott ugyanis az alkoholra, amivel tovább rontott amúgy sem túl jó természetén. Azzal magyarázta az italozást, hogy neki annyi gondja-baja van, hogy másképp ezt nem tudná elviselni. Úgy tett, mintha ő lenne a világon az egyedüli, aki értelmi fogyatékos gyereket nevel, és anyagi problémákkal küzd.

Jucika nagyon gyakran arra ment haza, hogy az anyja a földön fetreng a szétdobált holmik között, részegen; testvére pedig magatehetetlenül és halálra rémülten kuporog az ágyon. Szánalmas látványt nyújtott az egyébként is sötét és komor garzonlakás. Ilyenkor Juci mindig rendet rakott, tisztába tette, megmosdatta, megetette az öccsét, kiszellőztetett. Tudta, hogy részegen horkoló anyjával úgysem tudna mit kezdeni, így őt hagyta a földön feküdni. Az asszony másnap mindig felfrissülve, megkönnyebbülten, bocsánatért esedezve hívta fel a lányát, aki természetesen mindig megbocsátott, és munka után újra meglátogatta a családját. Magdi ilyenkor már úgy tett, mintha mi sem történt volna, és vidáman, kedveskedve mutogatta Jucikának a Story-magazinokat, amelyeket minden héten megvett a sarki kisboltban. Természetesen az újságok mellé mindig került pár üveg alkohol is a kosárba, ráadásul nem is az olcsóbbik fajtából. Az üvegeket Magdi mindig nagyon gondosan elrejtette a ruhásszekrénye mélyén, hogy aztán alkalomadtán elővehesse őket. Rendszerint kért kölcsön pénzt Jucikától, aki jó szívvel adott, mert Magdi mindig hozzátette, hogy egyre drágábbak a gyógyszerek és az élelmiszerárak meg már katasztrofális magasságokba szöknek manapság. 

Jucika csak adott, adott és adott. Egyszerűen nem tudott mást tenni.

Annak ellenére, hogy erős lelkű és jó természetű lány volt, a családi problémák miatt az idegei már eléggé tönkrementek Jucikának. Egy idő után egyre szórakozottabb és szétszórtabb volt. Sokszor összekeverte a rendeléseket, törte az étkészletet, levert tárgyakat és néha többet adott vissza a vendégeknek, annál, ami járt volna. Jánost azonban nem zavarták Jucika szerencsétlenkedései, hiszen nagyon megértő és empatikus volt, férfi létére. Nem mellesleg volt már gyakorlata az elfogadásban, mert képes volt elviselni hárpia feleségét, Elvirát is, aki pont akkor ugrott be váratlanul „egy kis tízóraira” az üzletbe, amikor János megelégedésére André végre felállt Izabella asztalától, és a pulthoz lépett, hogy rendezze a számlát.

Folyt. köv.