Feri nagyon magas, vékony, hosszúlábú fiú
volt; fordított háromszög alakú felsőtestéből kikandikáló pálcikalábaival és
gyufaszál karjaival megáldva épp úgy festett, mint egy mókás rajzfilmfigura. A Kávézó lóti-futi ezermestere imádta a
pulóvereket. Amikor csak tehette, kötött - lehetőleg norvégmintás - ’90-es
évekbeli Margaréta katalógusokból
rendelt lila, zöld vagy kék szín összeállítású műremekeket viselt. Kivételt
csak az igazán forró, kánikulával megspékelt nyári napok képeztek; ilyenkor
piszkos, bordás atlétában bütykölte az üzletben, amit épp kellett, vagy rohant,
ahová János vagy a lányok küldték. Nem volt egy intelligens férfi, még
érettségije sem volt, viszont jócskán meg volt a magához való esze. Alacsony
végzettsége ellenére, valamilyen úton-módon mindig talált valami megfelelő és
egész jól fizető munkát, amiből eltartotta magát és igencsak nagyigényű,
követelőző barátnőjét, Ágit. Feri gyakorlatias, élelmes, talpraesett fiú volt; és A Kávézó vendégei és személyzete saját
otthonában is gyakran igénybe vette a szerelő szolgálatait, ha mondjuk csöpögő
csapról, eldugult WC-ről vagy egy-egy új bútordarab összeszereléséről volt szó.
Feri képességei már-már legendásak voltak; és ezeket a legjobban Gabi ismerte.
Feri szerette a munkáját, minden reggel
örömmel, és ismert rádiós slágereket fütyörészve ugrándozott le a konyhába
vezető hátsó lépcsősoron, hogy elkezdje az aznapi teendőket. Ezek részben szerelési munkákból vagy javítani valókból álltak, illetve a városban való furikázást
testesítették meg. Feri ment a postára vagy áruért, ha Jánosnak épp nem volt
kedve, vagy netalán más dolga akadt, és szintén Feri dolga volt az üzlet
kellékeit pótolni, azaz tisztítószereket, evőeszközt, tányérokat, tollat,
papírt, számlatömböt vásárolt, ha szükség volt ilyesmire. Az autóban mindig head set-et használt és valójában oda
sem figyelt nyafogós élettársa telefonon keresztül rázúduló panaszáradatára.
Ágika nagyon unatkozott napközben, mivel épp állást keresett, vagy legalábbis
ezt mondta magáról mindenkinek. Valójában semmit nem tett annak érdekében, hogy
találjon is. Délelőtt kelt fel, komótosan megreggelizett, és ezután bekapcsolta
a TV-t. Minden áldott nap pizsamában nézte végig a kereskedelmi csatornákon sugárzott
teleshop műsorok szuperszónikus és multifunkcionális termékkínálatát, és igen
gyakran rendelt is valami elképesztően haszontalan, ámde drága árucikket. Ágika
napjainak fénypontja az volt, amikor csengetett a postás a 8. emeleti panellakás
ajtaján, és a nő végre kezébe vehette legújabb, „tényleg praktikus” szerzeményét.
Általában egy alkalommal próbálta ki a
kincseket, aztán a gardróbszekrény aljára kerültek.
Gabi már javában pucolta a sárgarépát és a
zellert az aznapi menü zöldségleveséhez, amikor Feri a szokásos módon üdvözölte
a lányt:
--Jó napokat! ─mondta vidáman Feri és még intett
is hozzá.
A konyhalány mogorván nézett fel a
petrezselyem-aprításból és dörmögött valamit az orra alatt. Nem kedvelte
túlságosan a mindenest, és erre bizony jó oka volt. Feri kiment az üzlethelységbe,
és köszöntötte a pultnál üldögélő Jánost, aki épp a könyvelőnek állította össze
a havi számlákat. Feri megkérdezte a főnökét, hogy van-e valami extra kívánsága,
de mivel nem volt, fogta magát és elindult az ajtó felé, hogy elugorjon a
postára a levelekért. Távoztában még köszönt Bellának is, aki kis arany színű
kézitükrében ellenőrizte, hogy elegendő-e a még reggel, jó erősen felvitt
pirosító mennyisége az arcán, és mivel meglehetősen meg volt elégedve azzal,
amit a tükörben látott, elhatározta, hogy odasétál az új vendég, alias André
asztalához. Hozzákezdett tehát a feltápászkodás műveletéhez. Ez
olyan lassan ment szegénynek, hogy mire kiszabadította molett bájait ideiglenes
börtönükből, azaz az asztal és a szék közül, nagy sajnálatára azt láthatta, amint André a negyvenes kora ellenére még szemtelenül fiatalos és csinos külsejű
írónő asztalához lép, és megszólítja a kerti magazinokat felcímkézgető Izabellát.
Folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése