British tea for breakfast

Mimike egy kevésbé vonzó külsejű, ámde annál szerethetőbb jószág volt. Szegényt egy elhagyatott út mentén találta Bella asszony csatangolós kedvű, égetnivalóan rossz unokája, Álmos. A kisfiú egy reszkető, csontsovány kutyára lett figyelmes egyik erdei kalandja során; és mivel arany szíve volt, és nagyon is kedvelte az állatokat, óvatosan ölbe vette az akkor még igencsak alultáplált kutyát, és hazavitte a nagymamához, aki örömmel fogadta az új jövevényt középpolgári stílusban berendezett otthonában. Egyből kihívta az állatorvost, aki megvizsgálta az ebet, és megállapította, hogy a kutya egészséges, szervi baja hál’ Istennek nincsen, csupán egy kis szeretetre, gondoskodásra, na meg rendszeres táplálásra, és jó kiadós sétákra van szüksége. Miminek körülbelül fél évébe telt, amíg a szervezete teljesen regenerálódott, és alkalmazkodni tudott az immár ideális körülményekhez.

Bella asszony mindent megtett annak érdekében, hogy a kutya jól érezze magát: a legdrágább konzerveket és száraztápokat vásárolta neki, rendszeresen vitte állatorvoshoz, és naponta négyszer-ötször sétáltatta a jószágot. A reggeli és napközbeni séták előtt-közben-alatt, Bella és Mimike be-beugrottak A Kávézóba. A korai kávéját pár perc alatt felhörpintő Kamillát általában Bella asszony és elmaradhatatlan négylábú kísérete váltotta föl az üzletben. Az asszony minden reggel ledöcögött a falépcsőkön és a mozgástól izzadva-szuszogva kívánt jó reggelt a kávézóban tartózkodó személyzetnek és a vendégeknek. Testsúlyából kifolyólag meglehetősen nehézkesen mozgott a hatvan egynéhány éves asszonyság, így általában lihegve-pihegve szuszakolta be magát kedvenc asztala és a szék közé. Amikor a művelet sikerült, Jucikának mindig nagy kő esett le a szívéről. Sokszor attól tartott, hogy egyszer majd még valami baja esik a nőnek. Bella az első ablak alatt szeretett üldögélni, az ajtó közelében, mert innen mindent és mindenkit alaposan szemügyre vehetett és tanulmányozhatott.

Bella asszony mindig jókedvű volt, hangosan és sokat beszélt, harsányan hahotázott, és imádta a pletykákat; azt viszont nagyon nehezen viselte, ha úgy sejtette, hogy őt magát valaki netán kibeszéli a háta mögött. Hiú asszony volt. Túl a hatodik X-en is színes, feltűnő ruhákat és minden nap tökéletesen elkészített frizurát viselt. A nagyméretű egybe-ruhákat varratta, amióta pajzsmirigy problémája miatt borzasztóan elhízott, de az élénk színekhez és mintákhoz továbbra is ragaszkodott. A ruhákhoz az anyagokat Londonban élő lánya küldte Bellának. A sokunokás nagymama nagyon is szeretett parádézni extravagáns darabjaiban, amelyeket az egyik ismert magyar divattervező varrónői készítettek a testes hölgyeménynek havonta. Fodrászhoz szintén egy neves mester szalonjába járt, ahol hetente kétszer készítettek neki klasszikus kontyot. Bellának magas volt a nyugdíja és szívesen költött magára. Mindegyik lánya felnőtt már; külföldön éltek a családjukkal, és csak nagy ritkán látogattak haza a gyerekeikkel. Olyankor Bella mindig elhalmozta őket ajándékokkal, és hatalmas lakomákat rendezett az unokák kedvére és örömére.

A nagyi néha utazgatott is, ám külföldi kirándulásokra betegsége miatt egyre ritkábban volt módja és csak rövid kiruccanásokra mehetett. Általában Londonba látogatott el, egyrészt, mert összes lánya közül Nórika volt a legközelebb, aki az angol fővárosban dolgozott könyvelőként. Bella igazi britománná vált, tonnányi mennyiségű terméket hordott haza Magyarországra Angliából; és a lányánál töltött hetek-hónapok alatt átvett jó pár angol szokást. Természetesen csak azért, hogy ezzel is felvághasson az otthoni átlagszínvonalon elvegetáló kis-és középnyugdíjas barátnők előtt.  

Az egyik ilyen allűrje a tea tejjel való fogyasztása volt. Jucika már megjegyezte, hogy mely árnyalat elérésekor felel meg Bellának a teába öntött tej mennyisége, bár még mindig remegve és nagyon-nagyon óvatosan csurgatta a fehér folyadékot a rózsás csészébe. Bella beleszippantott az illatozó tea gőzébe és épp belekortyolt volna, amikor felfigyelt a pulthoz sétáló André-ra, aki szalvétát kért a piruló Jucikától. Amikor André visszasétált a kávézó hátsó blokkjában elhelyezkedő asztalához, kedvesen rámosolygott Bellára és „Kezét Csókolom”-mal üdvözölte az asszonyt, aki máris a mennyekben járt a férfi csábító tekintetének és kissé régimódi, ámde Bella szívét igencsak megdobogtató köszönési formulának hála.

Bella gondolatban már éppen azt tervezgette, milyen lesz a közös életük André-val, amikor megjelent az üzletben Feri, A Kávézó rafinált ezermester mindenese.

Folyt. köv.