Tízórai

André türelmesen várta, hogy Jucika kiszámolja a számla pontos végösszegét. Ez jó néhány percig is eltartott, mivel a matematika nem volt a lány erőssége, és a pénztárgéppel is hadilábon állt, annak ellenére, hogy évek óta használta már. Stresszesebb helyzetekben Jucika hajlamos volt leblokkolni, és ilyenkor szinte még a nevére sem emlékezett, nem hogy bonyolult számtani műveleteket tudott volna végrehajtani. Az utóbbi időben nem volt könnyű A Kávézó pultos-és pincérlányának élete: az anyja viselkedése már a türelmes és simulékony Jucika idegeit is kezdte megtépázni. A sok vita, a folyamatos szembesülés azzal, hogy Magdi egyre inkább csak süllyed bele az önsajnálatba, a tehetetlenségbe, és a tény, hogy a nő már ─az egyébként katasztrofális állapotban lévő─ lakásból sem akar kijönni egyszerűen már túl sok volt a jóindulatú és érzékeny fiatal lány számára, akinek mostani, lelkileg igencsak megviselt állapotában André felbukkanása igazi felüdülést és megkönnyebbülést jelentett.

Jucika el is feledkezett a kötényzsebében rezgő mobiljáról, annyira koncentrált arra, hogy jól adja össze a tételeket, és hogy lehetőleg minél kevésbé látszódjon rajta, hogy mennyire zavarban van, amikor André szemébe kell néznie. Ezért inkább kitartóan szemezett a franciakockás füzet lapjával, és próbálta kiszámolni, hogy mennyibe is kerül összesen a ham and eggs, az amerikai kávé és a narancslé, azaz André reggelije, amit a férfi  már jóízűen elfogyasztott. A Kávézó viszonylagos délelőtti csendjének és nyugalmának Elvira orkánszerű érkezése vetett véget.

--Mi ez a siralmas hangulat? Itt soha nincs semmi élet; ezerszer megmondtam már neked, hogy teljesen fölösleges fenntartani ezt a kócerájt, ha nincsenek vendégek. Csak a pénzemet költöd a gyerekes szórakozásaidra! –osztotta ki Jánost mentaszínű, drága kiskosztümjében beviharzó felesége.

Elvira rendszerint reggel és este tűnt fel férje üzletében, és látogatásai kizárólag arról szóltak, hogy keresetlen szavakkal illesse Jánost és az alkalmazottakat. Mintha minden feszültségét A Kávézó „legénységén” akarta volna levezetni; szinte hobbiszerűen járt be, hogy válogatott és rendszerint alaptalan sértések záporozzanak a szájából és átkaival a szerencsétlen ott lévőket sújtsa.

Néha azonban váratlanul bukkant föl a helyszínen. Persze, mindig volt valamilyen apropója ezeknek a látogatásoknak is. Ezúttal, ─mint kiderült─épp egy barátnőjéhez igyekezett „valami Isten háta mögötti” faluba, hogy meggyőzze a nőt, csatlakozzon Elvira egyik MLM-cégének „fantasztikus siker-sztorijához”, és a hosszú út előtt beugrott egy take-away kávéért és sütiért. Természetesen ezúttal sem tarthatta magában, hogy mennyire gyűlöli férje egész vállalkozását, magát a helyet; mindent és mindenkit, aki valamilyen úton-módon hozzájárul(t) férje gyerekkori álmának megvalósításához. Elvira féltékeny és irigy volt Jánosra, igaztalanul vádolta azzal, hogy az ő pénzét költi, holott ennek pont a fordítottja volt igaz…

Folyt. köv.