2012. május 27., vasárnap

Citromtorta



János tört-fehér vászonnadrágjának zsebébe tette a kezét, és kissé üres tekintettel bámulta a le-föl járó sárga villamosokat. Rágyújtott egy cigarettára, és igyekezett nem gondolni semmire és senkire, főleg nem Izabellára. Gondolatai elterelésében segített a tény, hogy a túloldalon felbukkant Bella asszony, aki éppen késő délelőtti sétára hozta Mimikét. A kutya vidáman lépkedett gazdája mellett, és élvezte a kellemes napsütést. Mint mindig, most is a szájában tartotta a kedvenc játékát, a zöld és pink színekben pompázó gumisünt. Szerencsére rég leharapta a süni orrát, ezért már nem sípolt a játék ─Bella látogatóinak és szomszédainak nagy örömére.

Bella megállt a zebránál, mert a lámpa pirosra váltott. Mimike fegyelmezetten várta a gazdája lábánál, hogy végre zöld legyen. Bella és a kutya elindultak; a nő pedig már az átkelő közepéről integetett Jánosnak, aki mosolyogva viszonozta az üdvözlést, és megvárta, amíg a testes asszonyság elbiceg A Kávézó bejáratához. A férfi elvette törzsvendégétől a méretes fonott kosarat, ami tele volt friss gyümölcsökkel, leginkább citrommal. János nem értette, hogy mi szüksége lehet Bellának a több kiló citromra, de csak magában morfondírozott, nem kérdezett semmit. Egyébként is inkább csöndes típus volt, és ha nem volt muszáj, nem beszélt.

Leemelte Bella kövér válláról a vászonszatyrot is, amiből egy cserépnyi rozmaring ágai kandikáltak ki. János nagyon kedvelte a fűszernövényeket, és jó érzés töltötte el, amikor beszippantotta a növény aromáját. A főnök nagy hangsúlyt helyezett arra, hogy A Kávézóban mindig a lehető legfrissebb és legmegbízhatóbb minőségű alapanyagokat használják. Sokszor ő maga vásárolt be a piacon, mert nem akarta a véletlenre illetve a sokszor kissé hanyag Ferire bízni az élelmiszerek beszerzését. Úgy vélte, az üzlet szempontjából az egyik legfontosabb vonzerő az ételek és italok íze, minősége. A zöldséget és gyümölcsöt magyar termelőktől vásárolta, de a különleges fűszereket, vagy például a 80%-os valódi kakaóbab-tartalmú étcsokoládét külföldről rendelte.


A Kávézó fenntartása sok pénzbe került, de János szívvel-lélekkel csinálta, és ennek meg volt az eredménye: hamar felkapottá vált a hely. Ebben természetesen az üzlet jól frekventáltságának is óriási szerepe volt, de legfőképp a tulajdonos hozzáállásának, igényességének és minőségre való törekvésének volt köszönhető, hogy A Kávézó hamar jól menő vállalkozás lett. Ezzel mindenki tisztában volt Elvira kivételével, aki saját kudarcait próbálta meg férjére kenni. Mivel irigyelte János sikereit, lépten-nyomon megpróbált neki keresztbe tenni, de a férje szinte már immunis volt a nő ármánykodásaira.

János udvariasan előre engedte Bellát, és megvárta, amíg az asszony ledöcög a falépcsőkön. Mimike elhelyezkedett gazdája asztalának lábánál, és hevesen lihegett a kinti nagy meleg miatt; várta Bellát, akinek nagy nehezen sikerült bekucorodnia a szék és az asztal közé. János lerakta a nő csomagjait a földre, és megkérdezte, hogy mit hozhat. Bella egy kancsó limonádét kért, amit Jucika tett le elé, két pohárral, hiszen úgy kérte a vendég.

--Várom egy kedves barátnőmet, ha megérkezett, ebédelni is fogunk. –mondta Bella a pincérlánynak, aki bólintott és visszament a pultba.

Mivel Bellán kívül más  nem volt az üzlettérben, Jucika úgy érezte, előveheti a telefonját, hogy visszahívja az anyját. Remegett a keze, összeszorult a gyomra, és nagyon kellemetlen érzéssel nyomkodta a gombokat az ezeréves Nokia-n. Volt egy olyan sejtelme, hogy nagy baj van. Magdi telefonja kicsöngött, és Jucika szíve egyre hevesebben dobogott, mert senki nem válaszolt a vonal túlsó oldalán. Letette hát, és megfordult. Látta, hogy megérkezett Bella idős barátnője, köszönt a hölgynek, megvárta, amíg üdvözlik egymást a testes asszonysággal, és kiment az asztalhoz, hogy felvegye a rendelésüket. Mindketten menüt kértek, és mire Jucika visszasétált a pulthoz, hogy a konyhaablakon bekiabáljon Gabinak, a dámák már egy angol receptes újságot lapozgattak, amit Bella a legutóbbi londoni látogatásán vásárolt. 

Rozmaringos citromtortát akart készíteni és elbüszkélkedett barátnőjének a hírrel, hogy hamarosan vendégei lesznek, akiket mindenképpen valami különlegességgel akar meglepni. Imádott felvágni angol tudásával, és gasztronómiai jártasságával, különösen a kizárólag a hagyományos magyar konyhát ismerő és évtizedek óta ugyanazokat a bevált és kommersz ételeket főző, csöppet sem kísérletező kedvű barátnői előtt. Mi tagadás, valóban istenien sütött-főzött, és ezt vendégei is elismerték. Szívesen is jártak hozzá 0-100 éves korig a rokonok és barátok, valamint azoknak ismerősei. Bella meg élvezte a társaságot és a népszerűséget.

Gabi kiszedte a mentás brokkoli krémlevest a koros hölgyikéknek: egy-egy fehér mélytányérba merte a sűrű és forró első fogást. Tálcára tette a tányérokat, és kiadta az ablakon Jucikának, aki már vitte is az ebédet az ajtó melletti asztalhoz. A konyhalány ellenőrizte, hogy elég meleg-e a lasagne, és úgy találta, hogy kissé kihűlt, ezért kiszedett egy-egy adagot és betette a sütőbe őket, hogy Bella asszony és barátnője jó forró tésztát kapjanak. Leguggolt, és nézte, hogyan melegszik a lasagne a forró sütőben. Nagyon figyelt rá, hogy nehogy túl sokáig maradjon bent a két kis adag. Néhány perc után ki is kapcsolta a sütőt, de még nem vette ki a másodikat, nehogy újra kihűljön. Gondolta, hogy a két matróna úgyis sokáig fog nyammogni a leves fölött.

Gabi leült az asztalhoz és elkezdte pucolni az almákat. Vaníliás almatortát készült sütni ebéd után. Hullottak az újságpapírra a szép, fényes, zöldes-piros almahéj-forgácsok. Gabi keze gyorsan járt, néhány perc alatt készen volt a hámozással, felállt, hogy a szemétbe öntse a hulladékot, és ebben a pillanatban megjelent Feri, akit valaki nagyon csúnyán helyben hagyott: az arca tele volt duzzanatokkal, sebekkel, a szeme pedig vérben forgott.

Folyt. köv.

1 megjegyzés: